Dr oz paraziták a gyomorban, Vigyázat, férgek! | TermészetGyógyász Magazin

A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban Oldalszám: Dr.
Eimeria debliecki, E. Bélkokcidiumok gyakrabban, illetve nagyobb számban rendszerint a disznóskerti malacokban, süldőkben fordulnak elő. A fertőzöttség általában tünetmentes.
Merényi László A természetes körülmények között történõ állattartásnak sokféle elnevezése forog közszájon. Ezek mindegyike mögött tulajdonképpen azt kell érteni, hogy az évek során a minél gyorsabb eredmény elérése érdekében a mesterséges környezetbe szorított állatoknak a termelékenységre koncentrálva optimalizált takarmányozása helyett, elsõsorban — és lehetõség szerint — természetes táplálékforrást, — bizonyos korlátokon belül — szabad mozgást, természetes életteret biztosítva igyekszünk állati terméket elõállítani.
A világon a férgek okozzák a 10 leggyakoribb fertőzésfajtát, a WHO becslései szerint évente ember halálát okozzák.
Az ilyen állattartásból származó egészséges termékek elõállításának lehetõsége egyre többet szerepel a médiákban és folyamatosan egyre több hívet szerez magának.
Ez tulajdonképpen nem egy újdonság, csak a több száz éves hagyományok újjáélesztésének eredménye. A mai szintetikus világban sokan úgy érzik, hogy az egészségük megóvása, szervezetük ellenálló képességének megõrzése könnyebben sikerül, ha kizárják a környezetükbõl és a táplálékukból a mindenhová bekevert mesterséges anyagokat.
Ezeknek a mesterséges anyagoknak gyorspácok, ízfokozók, tartósítószerek stb. A déd- és nagyszüleinknek volt idejük arra, hogy a disznóvágás után megvárják a típusú helminta ostorférge és a sonka sóban és páclében állását és a padláson való szikkadását. Sokunk gyermekkori emlékei között szerepel a húsvéti sonkabontás, amikorra a sonka elérte azt a minõséget, aminek ma sokkal rövidebb idõ alatt kellene megtörténnie.
Az újszerû tartási mód magától érthetõen többféle állategészségügyi kérdést vet föl.
A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban
A szabadban tartott állatoknak nagyobb a lehetõségük a vadon élõ állatokkal történõ érintkezésre és a különféle kórokozókkal való fertõzõdésre is. Egyes baktériumok okozta betegségeket pl. Itt azonban különbséget kell tenni dr oz paraziták a gyomorban csak egyes állatfajokra pl.
A sertések leggyakoribb féregélõsködõi az orsóféreg Ascaris suumaz ostorféreg Trichuris suisa vörös gyomorféreg Hyostrongylus rubidus és a gócos vastagbélféreg Oesophagostomum spp. Ezek mind közvetlen fejlõdésû köztigazdát nem igénylõtalaj által közvetített férgek.
Ebbõl következõen a fertõzõdés lehetõsége a szabadtartási körülmé-nyek között folyamatosan fennáll, ha az adott területet olyan állategyedekkel telepítették be, amelyek ezeket a parazitákat hordozzák. Az orsóféreg és az ostorféreg petéi vastag, ellenálló burokkal rendelkeznek, ami hosszú éveken keresztül megóvja a fertõzõ lárva életképességét és biztosítja a fogékony állatok fertõzõdésének lehetõségét. Egyes vizsgálatok kimutatták, hogy pl.
Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. rész
A földigiliszták a sertések bélsarának elfogyasztásával a szervezetükben összegyûjthetik a petéket és mint közvetítõ gazdák egyes területeken hosszú ideig fenntarthatják a fertõzõdés lehetõségét. Az emberre nézve az esetek többségében halálos kimenetelû trichinellózist szintén a sertések közvetítik.
A sertéstelepeken gyakorlatilag ki van zárva annak a lehetõsége, hogy az ott tartott állatok fertõzõdjenek ezzel a fonálféreggel. A vágóhídi húsvizsgálat garantálja, hogy az esetlegesen fertõzött hús nehogy közfogyasztásra kerüljön. A szabadon tartott sertések viszont nagyon könnyen fertõzõdhetnek, ha a parazita lárváját tartalmazó kisrágcsálók, borzok elhullott példányait megeszik.
Pont ezért a vaddisznóknál sem szokatlan ennek a trichinella fertõzöttségnek az elõfordulása. A vaddisznó és a házi sertés a trichinella fertõzöttséget minden különösebb baj és tünet nélkül átvészeli és az izomzatában hordozza a parazitát.
Az ember szervezetébe a nyers vagy nem kellõen átsütött, -fõzött sertéshús elfogyasztásával kerülhet a parazita. Azok az élõsködõk is fertõzési veszélyt dr oz paraziták a gyomorban, amelyeknek a fejlõdési ciklusában a sertés a köztes gazda szerepét tölti be és fertõzõdésének lehetõségével a szabadon tartás következtében számítani kell.
A ragadozókban róka, kutya, macska bélsárban gyakran megtalálható galandféreg Echinococcus granulosus petéibõl — a sertés szervezetébe jutva — a belsõ szervekben máj, tüdõ stb.
Enterobiasis
A legfrissebb vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy ennek az élõsködõnek egy másik képviselõje E. Ebbõl következõen várható, hogy a köztigazdákban pl.
A szarvasmarha, a juh és a kecske hagyományosan legelõn tartott állat. Ezeknél az állatfajoknál fokozottan érvényes mindaz, amirõl eddig szó volt.
A szaporaságot, a tejtermelést az utódnevelést, a súlygyarapodást, a takarmányértékesítést, ezzel együtt a gazdaságosságot alapvetõen befolyásolja az állományok parazitológiai állapota. Milyen paraziták elõfordulására kell számítanunk ebben a nyitott környezetben?
Trichuriasis
Elõször is a gyomor- és béltraktusban, valamint a légutakban élõsködõ férgeket vegyük sorra. Ezekkel az egyszerûen fejlõdõ parazitákkal minden évben számolnunk kell.
Áttelelõ lárváik a legelõn minden tavasszal dr oz paraziták a gyomorban. A tavaszi élet zsendülésével nyugvó állapotukból feléledve az év elsõ fertõzõdési forrásait képviselik.
A Magyarországon előforduló féregfertőzések
A már egy legeltetési idényt megért álla-tokra nézve ez különösebb veszélyt nem jelent, mert a szervezetük az aktív immunitás következtében felkészült a fertõzõdés kihívására. A tavasszal született bárányok azonban a fertõzõdés hatására megbetegedhetnek.
Sokat segíthet egy védekezési stratégia kialakításában, ha tudjuk, hogy a hazai, kontinentális klíma viszonyai között mi jellemzi a kérõdzõk fonálférgeinek dinamikáját a legelõn. Erre a legfrissebb szakirodalmi adatok nyújtanak tájékoztatást. Az ábrából az olvasható ki, hogy minden tavasszal a legelõn található a téli idõjárást túlélõ féreglárva, amelynek mennyisége fokozatosan csökken.
Tavasszal a gyógykezelésben nem részesült felnõtt állatokban lévõ férgek folytatják a peteürítést és szennyezik a legelõt.